Téveszmék a gyermekek szájápolásáról…
„Az én gyerekemnek genetikailag rosszak a fogai.” – mondják sokan, sajnos tévesen.
A rossz fogak csupán 1-2%-a öröklött. A gyermekkori fogak elvesztésének leggyakoribb oka a szuvasodás, amivel szinte mindenki szembesül élete során, s ami elsősorban a gyermekeket érintő probléma.
Amit viszont valóban „örökölhet”: az a rossz fogmosási technika, helytelen szájápolás. Ha a szülő hanyagul, helytelen módon tisztítja fogait, a gyermek is – óhatatlanul – hibásan sajátítja el.
Fontos, hogy legalább 6 éves korig a szülő segítsen gyermekének a fogmosáskor, annak ellenére, hogy ebben a korban a gyerek már saját maga is képes tisztítani. 8-10 éves korától pedig a fogak ápolásához már érdemes fogselymet is használnia.
Érdemes már kisgyermek korban elkezdeni tisztítani a fogakat, hogy könnyebben hozzászokjon a fogmosáshoz.
„Elromolhat a tejfog, úgyis kihullik.” – szól egy újabb tévhit.
A maradó fog sajnos könnyebben romlik ha szuvas volt a tejfog, hiszen lényeges szempont, milyen környezetbe érkezik az új fog. A tejfog szuvasodásakor, a baktériumok könnyebben átterjednek a maradó fogakra is. Valamint a tejfogaknak „helyfenntartó” szerepük van, fogszuvasodás miatt eltávolított tejfogaktól akár szabálytalan fogazat is kialakulhat (vagy túl hamar fog előtörni, vagy rossz pozícióban, esetleg egyáltalán nem tör elő).
A tejfogak fontos szerepet töltenek be a helyes harapás és rágás, a beszédhangok képzésének kialakulásában.
Lényeges, hogy a tejfogak feladata a helyfenntartás a rágó- és a maradandó fogak számára, így megőrzésük a fogváltásig nagyon fontos. Korai elvesztésük a maradandó fogazat rendellenességéhez vezethet. Éppen ezért érdemes gyermekünket 3 éves korától félévente fogászatra vinni, akkor is, ha nincs semmi panasz.
A fogváltás általában 6 éves korban kezdődik, mikor az utolsó tejőrlők mögött megjelenik az első maradó fog.
| |
|
|
| |
Gyermekfogászat prevencióként
|
|
 |
|
 |
Pozitív változások
Statisztikánk és személyes tapasztalataink szerint egyre több szülő viszi el gyermekét egy ismerkedésre a rendelővel, fogászati szűrésre vagy kezelésre, s ez rendkívül jó hatással van a későbbi fogproblémák zökkenőmentes megoldására.
Javuló tendenciát mutat továbbá a fogászati szakellátás minősége. Régebben a gyerekek számára ijesztőbb, ridegebb, rosszabb esetben „agresszívabb” kezelések voltak jellemzőek (türelmetlenebb orvosok, akik lefogták a gyermek kezét, esetleg kiküldték a szülőt stb). Mindezek negatívan befolyásolják a felnőttkori fogászati kezeléshez való hozzáállást.
Manapság egyre inkább már kora gyermekkorban (óvoda, iskola…) felkészítik a nebulókat a rendszeres fogápolás fontosságára. Ez azért is lényeges, hiszen az alapos szájápolás nem egyszerű dolog, elsajátítása hosszú időt igényel és nagy türelmet. Szerencsére a régi, csoportos gyermekfogászati szűréseket mára felváltotta a magánrendelők kultúrált, egyénre szabott módszere.
Fésűs Nelly: Alig tudtam kikönyörögni a fogorvosi székből! (stop.hu)
Leheletnyivel többet…
Mindamellett, hogy a szájápolás napi tevékenységünk kellene, hogy legyen, szakorvosaink véleménye szerint fogápolási kultúránk nem feltétlenül jó. A helyes fogtisztítás folyamatát viszonylag kevesen ismerik és tartják be.
A fogkefe és fogkrém vásárlására általában nagyobb hangsúlyt fektetünk, mint magára a szájápolásra. Hivatkozhatunk esti fáradtságra vagy reggeli sietségre, mégis leggyakrabban a fogtisztítás idejét rövidítjük le.
Mindennapi életünk meghatározó része a kommunikáció, a beszéd. A jó fellépésnek pedig az ápolt, igényes fogazat.
Ha betartjuk a napi kétszeri (reggel és este), étkezés utáni fogmosást, rendszeresen használunk fogselymet, tisztítjuk a nyelvünket és félévente fogorvosi vizsgálatra járunk, sok fájdalmat előzhetünk meg.